0-tól a szektor egyig! Egy egész nap történése.

Sziasztok!

Van végre valami amiről úgy tudok írni, hogy nem izzadság szagú.

Május 21-én volt egy verseny Maconkán amire szerintem mindenki felszívta magát, már csak azért is mert voltak "illusztris" nevezők is.

Kezdjük inkább a kályhától.

Három évvel ezelőtt adtam a fejem versenyhorgászatra, nem fogom elfelejteni mert elkeveredett a nevezésem ezért utolsó ként sorsolhattam helyet és amilyen furcsa az élet az utolsó szektor utolsó helyét kaptam, viszont nem lettem utolsó, a tízes szektorból 6. helyezést értem el 4025 grammal. Első versenyre talán nem is olyan rossz.

Bármennyire is komolyan vettem a versenyzést de szektor második helyezéstől jobb eredményt nem sikerült elérni, akadt olyan verseny ahol 30 dkg kellett volna a harmadik helyhez így hatodik lettem. Elég érdekes eredmények születtek az évek alatt, de most eljött az a verseny aminek a nevezési listáján többen megdöbbentek, de legalább is felkapták a fejüket. A Haldorádó feederes szekciója jelentkezett erre a május 21-i maconkai versenyre. Számomra egy álom teljesülhetett, hogy Döme Gábor ellen versenyezzek, attól a pillanattól, hogy olvastam a nevét, minden megváltozott, az eddigi etetőanyag keverékeket elkezdtem finomítani és tesztelni ( három hetem volt rá ), voltak nagy tévutak, de a verseny előtti hét szerdáján kaptam egy új alapot és ekkor meglett a tuti. Ezt a keveréket vittem magammal május 15-én Maconkára tesztelni ( gáti szakasz ), egy borongós esős nap volt alacsony légnyomás értékekkel. Megkezdtem tesztelni az etetőanyagot két bottal, az egyik 70-80 méteren a másik kedvenc távomon 35 méteren. Csali a megszokott csonti és saját magam szedett trágya giliszta, egy óra múlva el kellett döntenem melyik távot adom föl mert kapás kapást ért, a nagy hal reményében a rövid távot adtam föl. Az eredményes tesztelés megvolt már csak mentálisan kellett felkészülni, az már nehéz volt mert minden napra jutott valami negatív esemény amik ráadásul befolyással voltak a versenyre is. Túléltem,mert csak egy cél lebegett a szemem előtt, TÖBB HALAT FOGNI MINT DÖME GÁBOR! Az nem számít, hogy milyen szektorban vagyok csak a halak súlya számított.
Eljött a nap! Hihetetlen nyugalommal érkeztem amire még nem volt példa, talán még zavart is ez a nyugalom. Az élet nagy szervező mert egy szektorba sorsoltam Gáborral, ez a szektor a nyári kikötő volt és soha nem horgásztam még ott, de ezt is mint minden feladatot meg kellett oldani.

Neki is láttam, nem siettem csak nyugodtan ki készítettem mindent, elrendeztem, hogy kéznél legyen ami kellhet ( úgy sem sikerül, mert mindig az kell ami épp nincs ). Én keszegre kárászra készültem igaz egy pontyos alap volt keverve, de a felkészülés alatt ez a keverék adta a legtöbb halat és főleg nagy dévéreket és kárászokat, plusz még 70-80 dkg-s pontyokat. Maconkán nagyon nem látom értelmét a nagy pontyos horgászatnak egy ilyen versenyen, mert nem mindig jön be, persze vannak kivételek sőt, de az nem az átlag horgász. Nem egyszer voltam tanúja, hogy csak azért nullázott valaki mert egyszerűen nem volt hajlandó átállni a keszegre, szerintem többet hoz a konyhára, ha keszeggel kezdünk és biztosan van 4-5 kg a haltartóban és úgy állunk át a pontyra ha beindulnak, amennyiben csak egyet-egyet fognak a szektorban akkor még össze lehet rakni keszegből és kárászból na és akár nekünk is bejöhet egy potyesz ami meg tudja nyomni a súlyt. Én is így indultam, a kezdetet jelentő három dudaszó után 10 perccel jött az első dévér ami kb. 70 dkg-t nyomott és egy szál trágya gilisztát vett föl, ekkor nem is érdekelt más csak a fehér hal. Giliszta a horogra, etető a kosárba és be a vízbe, 2-5 percenként jöttek a keszegek kárászok vegyesen, a giliszta mennyiségétől függetlenül 30 dkg - 1 kg közötti halak érkeztek. Mivel nem vagyok egy igaz OB szintű versenyhorgász ezért hiába érkeztek gyorsan a kapások túl sok időt töltöttem a fárasztással csalizással, kb egy óra telhetett el a versenyből mikor Döme segítője megjelent mögöttem és 10 percet állt ott először, ami biztos, hogy ez idő alatt két halat akasztottam. Mit ne mondjak idegesítő egy helyzet volt, viszont sejtettem, hogy jó helyen lehetek a szektorban mivel a mellettem ülő semmit nem fogott ez idő alatt és a másik srácnál sem fordult elő sűrűn esemény. Toltam tovább a dolgot, de fél tizenkettőkor megállt a buli ekkor 40 percre rápróbáltam a 80 méteres etetésre, de semmi nem történt viszont ez a negyven perc arra jó volt, hogy a rövid táv felfrissüljön és ahol abba hagytam ott folytattam. Majdnem!

Első körben 30 cm-es előkével hibátlan szájszéles kapások voltak, de most lemaradtak a halak, váltottam 50 cm-re és kisebb horogra 10-esről 12-re, giliszta helyett 2 szem csontira, de nem volt valami sikeres döntés mert a kisebb horog miatt a merítő előtt verték le magukat a halak. Ezt követően 60 cm előke 10-es horog és láss csodát minden ha újra megvolt ( a csonti maradt mert a giliszta már nem kellett nekik ), lefújásig igaz csökkenő kapásszámmal de kitartott a lendület, sőt volt olyan időszak is mikor a kárászok a süllyedő csalinak vertek oda.

A segéd a verseny végéig még vagy háromszor állt mögém, igaz nem tudom, hogy tőlem milyen "verseny titkot" tudtak ellesni, de éreztem, hogy jó lesz a buli vége. Persze voltak kételyek bennem, hiszen Döme Gábor azért egy VB-s versenyző és a mesében van csak, hogy a szegény legény elnyeri a fele királyságot.

Eljött a mérlegelés ideje, ekkor már ott volt Gábor is, a mérleg 12.210 g-ot mutatott ahogy haladtunk a szektor eleje felé egyre jobban tudatosult, hogy lesz mit keresnem a végelszámolásban mivel senkinek nem volt 10 kg fölötti eredménye. 

Ekkor megmérték Gábor terítékét és a képzeletbeli fanfárok megszólaltak bennem ( 6.xxx g ) ilyen boldogságit akkor éreztem utoljára mikor születtek a lányaim. Gratulált az eredményhez és ment mindenki a dolgára, mert volt mit elpakolni.

Életem egyik meghatározó horgász élménye valószínűleg ez az esemény volt, igaz az utóélete a történetnek kicsit furcsa, de erről később.

www.palocpeca.hu

Nanofil a megosztó

Sziasztok!

Elég régen írtam, ide a blogba. Igazán nem volt semmi olyan téma amiről két bővített mondatnál többet írtam volna, viszont most egy beszélgetés alkalmával előkerült a Nanofil téma.

Én először 2014 nyarán tekertem föl az orsómra egy 0,08-as nanot, nagy unszolásra. Előtte csak fonott zsinórt használtam mert nem akartam úgymond sok pénzt kiadni egy sérülékeny valamire.

2014-ben kaptam egy lehetőséget, hogy elvisz egy a barátom a Tiszára süllőzni és megmutatja a bevált helyeit, de ennek az az ára, hogy Nanofil-t kell használnom, üsse kő vettem egy tekercset felraktam és már indultunk is másnap. Persze bent voltak a fonott zsinóros dobok is, mert mi lesz, ha elfogy a sérülékeny zsinór a dobról :-)

A csónakban megmutatták miként kell "megkötni" ezt a cuccot és mehetett is a peca, elsőre ami szemet szúrt, hogy bazi nagyot tudok dobni vele, na persze a nyílt vízen van némi érzékszervi csalódás, de miután volt nálam fonott cucc is, hát miért is ne dobtam azzal is (0,10-es fonott) kb 15 méterrel dobtam rövidebbet ( bot, orsó egyforma volt Ryobi Applause 30, Savage Gear Finezze Spin 202cm 7-25g )

Igen most jönnek az okos emberek, hogy persze a fonott 0,10 a Nano meg 0,08 dobjak 0,10-es Nano-val és nem lesz különbség. Jelenetem van! A két egyforma méret esten 10 méter volt.

A dobás távolság csak egy dolog ami inkább fontosabb főleg folyón, hogy milyen ólmot kell választanom, hogy lerakjam a fejet a meder fenekére. Na itt azért már érdekesebb volt a dolog a fonott zsinórral 15-18 grammos fejek kellettek a nano-hoz elég volt 10-12 gramm attól függően, hogy a partot dobáltuk vagy a sodorvonalat. Ekkor kezdett körvonalazódni számomra a Nanofil léte.
Persze ott volt a kisördög, hogy sérülékeny a zsinór, első alkalommal ezt nem tapasztaltam, 12 órás peca után csak beszakadások miatt kellett újat kötnöm és még hal vesztésem sem volt a zsinór miatt. Ez a mai napig így is van, kíváncsi voltam, vagyok, hogy meddig bírja a kiképzést ez a 0,08-as Nanofil. Most már lassan két éve használom és nem kímélem nem vigyázok rá, nem szedem szét a felszerelést csak azért mert jaj mi lesz a zsinórral. Ezen idő alatt kb 20-25 méter veszett oda a beszakadások és egyéb más újra kötések miatt.
Nem tagadom, szőrösödik mint bármely más zsinór szokott, de amit az akadókban húzgálunk azért az nap végére elég cudarul szokott kinézni.
Láttam már match boton, feeder boton Nanofil-t és ezek az emberek is meg voltak elégedve, ráadásul volt olyan, amin hagyományos csomókkal voltak rögzítve a forgók stb. ( ezt már nem próbálnám ki )
Nem mondom, hogy ez a világ legjobb zsinórja, viszont a korral haladni lehet és talán kell is, és ezek alapján ajánlom, hogy próbálja ki aki még nem tette és utána alkosson véleményt, részemről elfogadom, ha neki nem tetszik, még érveket sem kell felsorakoztatni csak fogadja el, vannak horgászok akiknek ez a termék meggyőző és szereti használni.

 

Büdös "Nagy" Ponty

Eljött az alkalom mikor olyan terméket foghattam a kezemben amin éppen csak megszáradt a festék. Ok tudom ez némi túlzás, de abban megegyezhetünk, hogy friss termék a piacon. 

Így adódott a téma, hogy ki kéne próbálni, hogy mit tud a cucc, és persze volt indok, hogy miért akarok pecázni menni. :-)

Gyönyörűnek koránt sem mondható vasárnapi hajnalon találkoztam Géza barátommal Maconkán a halőrháznál. Előző nap már megbeszéltük, hogy a gátra megyünk horgászni, de ahogy lenni szokott ember tervez és valaki(k) belekavarnak. Mondanom sem kell, hogy ezen a vasárnapon már reggel 6-kor egy gombostűt nem lehetett leejteni a gáton. Ezek után úgy döntöttünk, hogy legyen a hármas tó, hal abban is van, csak kevesebb a Nagy Ponty, de igazából az anyag működésére voltam kíváncsi. 

Be kell vallanom nem bíztam a Büdös Nagy Ponty fogósságában mivel egy elég komoly hideg front kellős közepén voltunk és ilyenkor jobban kedvelem az édes jellegű etetőanyagokat, de nem volt mit tenni adottak voltak a feltételek Büdös Nagy Ponty Betain.

Zacskó kinyitása után szerintem mindenki tudta, hogy mi történik, a rothadó káposzta ehhez képest kutya füle. Ezt választottam most már nem volt vissza út. Rostálni nem muszáj hanem kötelező, sok mogyoró nagyságú összeállt darabok vannak benne. Rostálás után egy nagyon homogén anyagot kapunk amit vizezni tovább nem kell, közvetlen mehet a kosárba.

Némi infót adnék a felszerelésről, " nagy " pontyokra készülve egy 4,20-as XH Feeder-t készítettem be egy 25 grammos pellet feeder kosárral 3 szem fűzött kukorica, ha nagy ponty akkor adjuk meg a módját rendesen. Alapozónak 50 méterre 1kg-t dobáltam be a Büdös Nagy Ponty Betainos etetőanyagból, majd bedobtam a szereléket és vártam.

Nem vagyok híve a hosszan várakozós "kiülős" pecáknak ezért 5 perc után már kezdtem fészkelődni a ládán, de erőt vettem magamon és türelmesen vártam, viszont már gondolkodtam a következő csalin. Tíz perc után kitekertem a cuccot, etető anyagot begyúrtam a kosárba a csalit pedig lecseréltem egy kukorica két szem csonti, újabb tíz perc telt el kapás nélkül, mellettem Géza úszós szerkóval 30-ról aprította a keszegeket, mondanom sem kell, hogy volt mémi vérszívás. Ekkor úgy döntöttem, hogy fölrakok kettő szem csemegekukoricát és láss csodát három perc múlva mozdult a spicc, mondanom sem kell mint kisgyereknek a  karácsonyi ajándék. Bevágás után megijedtem, hogy lemaradt a hal, mert nem volt túl sok ellenállás, de ott volt egy keszeg,

  fő a pozitív gondolkodás, ahol a keszeg ott jönni kell a pontynak is. Újra csalizás és rövid időn belül újra kapás, na ez már határozottabb volt a 3 unciás spiccen, ekkor már tudtam, hogy meg van a potyesz már csak a méret volt kérdéses ( na jó tudtam, hogy nem lesz 10+ ), némi küzdelem és hal a szákban.

Ezek után gondoltam, hogy minden összeállt és már csak dobok majd húzom a halat, igen ahogy a jól megvágott filmekből már megszokhattuk, a valóság nem ezt mutatta, jött egy két órás szünet, de én hajthatatlan voltam és 10 percenként újra dobtam. Géza pedig csak rágta a fülemet, hogy rakjak már össze egy finom pecát és próbáljam keresni a halat. Beadtam a derekam és összeraktam egy 3,60-as médium szerkót 18-as főzsinór, 30 cm 12-es előke, 12-es horog, 10gr hengeres kosár csúszóra szerelve, etető anyag és a csemegekukorica maradt. Vakon dobtam kb. 25 méterre, 5 perc és jött az első. Láss csodát, majd lerántotta a bottartóról a cuccot, igazi pontyos fékre húzós kapás, gyors fotó a hal vissza és dobtam is ugyan oda vissza.

Rövid idő elteltével újabb kapás, ami egy kárász volt, következő dobásra pedig egy keszeg, és ekkor jött ismét a csend, ami most jóval rövidebb ideig tartott, fél óra elteltével újra egy ponty kopogtatott.Viszont erre a napra Ő volt az utolsó mivel teljesen kifogyott a etető anyagos tál.

Persze arra is kíváncsi vagy, hogy én milyen következtetést vonok le ebből a pecából! Több pozitívum mellet van egy negatív is, talán azzal kezdeném IRTÓZATOSAN büdös számomra én jobb szeretem az édes illatokat. A pozitívum, mindamellett, hogy nem kell kevergetni elég egy rostálás, tartalmaz egész magvakat kukoricát tigrismogyorót amivel akár még csalizni is lehet, igazi nyári melegben biztos vagyok benne, hogy még fogósabb, hisz a meleg vízben az erjesztett magvak is csodákra képesek és az sem elhanyagolható, hogy teljesen szűz részre dobva rövid idő alatt több kapást is sikerült halra váltani. Gondolom akik félórát órát tudnak egy dobáson ülni azoknak még a nagy ponty is beköszön, de ezt már Nektek kell kiülni. Ha kedvet kaptatok ehhez az etetőanyaghoz,ne habozzatok a www.palocpeca.hu oldalon megrendelhetitek

Hogy miért szeretek pergetni?

Voltál már úgy, hogy egész héten nem volt lehetőséged horgászni menni? Akadályozott az időjárás, még délután is dolgoztál és ne feledjük ( akinek ) ott a család.

Nekem ez most így mind összejött. Mégis találtam egy szabad órácskát, igaz sakkozni kellett a mai eseményeket, de mégis összejött, hogy horgászhassak. Ilyenkor persze nem a pontyos cuccot szedem össze, most is csak fogtam egy 1,80 hosszú botot és a műcsalis táskát GOOOO a vízpart. Sok esélyt nem adtam, hogy fogok valamit, de az érzés, hogy víz, bot, és a cserkelés. 

Gyors szerelés és már dobtam is az első nádfalat, 5-6 dobás semmi, megyek tovább, ilyenkor persze a tuti helyekre megy az ember, de persze, ha nem eszik a hal, vagy ott sincs akkor hiába. De most nem is a fogás élménye a fontos, inkább a kikapcsolódás, leakadni a minden napi zakatolásról. Ebben az átszellemült állapotban egyszer csak meghallod az a csobogást, amire vártál és tudod, hogy ott egy ragadozó. Vissza az első helyre, dobok és már vontatom is be a csalit, tőlem kb 4 méterre odavágott egy kis csuka, öröm és boldogság megvan az első, ekkor jött a fekete leves megindult fölfele, rázott kettőt a fején és elköszönt. Sebaj ott volt éreztem a halat :-)

Dobáltam még rá, de semmi, mentem tovább a bejáratott helyekre, még maradt 20 percem, erre hagytam a tutit, itt mindig ki lehet csalni legalább egy csukát. Első dobásra semmi, a másodikat közelebb dobtam egy nádfalhoz, lassan vontattam a csalit, már majdnem a lábam alatt volt a gumi, mikor oldalról megjelent egy kis csuka és ekkor egy vehemens nekiindulást láttam a haltól, majd oldalról rávetette magát és letorkozta. A csuka szájából csak a drót előke látszott ki, igazán erős kis csuka volt, jobban küzdött mint nagyobb társai szoktak, de szákolás után már foghattam is kezembe egy fotó kedvére.

Majd vissza az éltető helyére, had kergesse tovább az apró halakat. :-)

Sajna a gumi nem úszta meg ilyen könnyen, mivel letorkozta ez a csöppség ezt a 10cm-es gumit. Használtam már korábban is, de ekkora nyomokat még a nagyok sem hagytak benne, a horog átszakadt az oldalába és a farok rész is két helyen felszakadt, sajnos ennyi volt ennek a számomra csukás csalinak.

 

Szóval az ilyen apró örömök miatt szeretem a pergetést, nem kell, hogy rengeteg halat fogjak, mégis kizökkent a mindennapokból és felfrissülve élményekkel gazdagon tudok hazamenni.

www.palocpeca.hu

Ilyen szél még a mesében sincs

A mai pecáról túl sokat nem tudok mondani, talán csak annyit, hogy a viharos szélben match botos peca nem tartozik a kedvenceim közé. Láss csodát kaptam viharos szelet, imádtam. Azért sikerült kikönyörögnöm kilenc keszeget a vízből. Nem voltak kapitálisak, de élménynek talán nem is voltak rosszak. :-) 

Nagyon vártam a mai napot, kíváncsi voltam a Maros Dévér Speciál kajájára. Ezzel még nem horgásztam, egy tipikus karamellás Dévéres kaja színes apró pelletekkel, persze megturbóztam süllyedő Angol morzsával. Az időjárást nem sikerült megváltoztatnom ezért hiába a jó etetőanyag a pontos etetés, ha a víz elmossa az egészet.

Majd legközelebb!

www.palocpeca.hu

Munkás május1.

Elég rég írtam, események történtek, de talán nem volt egyik sem olyan meghatározó, hogy két bővített mondattól többet érdemeljen.

Talán ez a május 1-i peca sem lesz a legkedvesebb emlékem, de mégis leírom azokat a gondolatokat amik akkor és utána összegyűltek.

Már nagyon vártam a süllő tilalom végét, mert számomra ennek a halnak a megfogása a legkedvesebb, ahogy a csontjaimon érzem mikor rávág a fenéken vontatott csalira. Előre megbeszéltük barátaimmal, hogy május 1 a Tiszáé és a pergetésé lesz. Géza jött a saját " jacht-jával " Zoli és én a Szabicsba béreltünk egy csónakot

és az Aranyosi sziget volt a találkozó pont. Géza már egy fél órája dobált mire mi oda értünk és az egy árva csuka megfogásán kívül nem volt neki semmi. Nem volt valami jó előjel. Megérkeztünk és bevetettük csalijainkat elsőre kicsit alul méreteztük a jig súlyát mert a 12gr-t nem sikerült lerakni, szerencsére a 14-15gr-os fejek már megálltak a sodrásban, 10-15 dobásonként újabb helyeket kerestünk, de mind sikertelenül próbálkoztunk. Két óra elteltével feltűnt, hogy a "helyi erők" fel s alá cikáznak a vízen amiből kezdtük sejteni, hogy ez a nap nem a halakról fog szólni, de nem adtuk föl. Becsorogtunk különböző mellékágakba, vallattuk az öblítő csatornákat, de még mindig nem mosolygott ránk a szerencse.

Igaz Gézának akadt egy Köves és egy Balin, de Zoli és Én nem találtuk a megfelelő helyet és csalit. A Tisza nem akarta megmutatni igazi arcát. Fél 11 körül úgy döntöttünk, hogy elkezdünk vissza csorogni a kikötőbe, de persze minden jónak mutatkozó helyet megpróbáltuk, ami egyre jobban lehangolt, hogy még a Balinok sem mozogtak, nem adtuk föl dobáltuk a vizet cseréltük a csalikat és semmi, fél egy körül értünk a VI-os öblítőhöz ahol tavaly még felújítások voltak, de annak előtte mindenki szerint egy halban nagyon gazdag hely volt. Géza már ott várt minket, de nem igazán volt boldog ( ott sem ment semmi ), beálltunk mellé, hogy megbeszéljük a stratégiát miként fogjuk ki a legnagyobb halakat, persze ez már csak egymás vérszívása volt. Elvoltunk csigázva, nem tudtuk mitévők legyünk, a helyi öregek is szomorúan csorogtak el mellettünk és szinte egy két keszegen kívül senki nem fogott semmit, kivéve kora reggel volt egy Harcsa és azt emlegette mindenki. Ne csak szóban horgásszunk elővettem egyik botom, és feltettem egy 5cm-es felszíni csalit, dobtam egyet tekertem, semmi, még egy, de semmi, mondtam is, ha most nem jön akkor gyerünk egy étterembe mert már éhes vagyok és amúgy is mit ülünk itt. :-)

Ekkor történt valami, dobtam tekertem és csatt, szerintem én voltam a legjobban meglepődve, hogy görbül a bot és a laza féket csak úgy húzta a hal. Tudtuk, hogy Balin lesz főleg, hogy akkora patáliát csinált, mintha egy kapitális cápa lett volna, jó színész volt a lelkem. Nem baj vissza tért az élet mindenki, hogy egyáltalán kapás van, plusz nem is a gyerek méretből való, JÓ nem is egy kapitális, de akkor is örültünk.

Fotó 100-as vigyorral, sőt készült egy nagyobb kép is viszont csak belső felhasználásra (vagy nem), majd a Bálintka mehetett vissza éltető helyére. Mindannyian újult erővel vetettük be magunkat a pecába, dobtuk húztuk csak az a bizonyos " Be a csali Ki a hal" (Aradi Tamás) dolog nem akart működni. Sebaj kaptunk egy pár óra erőt a továbbiakra, jöttünk mentünk csodás látványt kaptunk a helytől, Kárászok ívása, Jégmadarak játéka, igazi természet film élőben.

Ez így ment négy óráig mikor úgy döntöttünk, vége a napnak és már kezdett romlani az idő is, kikötöttünk, összepakoltunk majd közösen nyugtáztuk Ettől csak jobb pecát kívánhatunk magunknak.

Összességében egy munkás tavaszi napunk volt kevés szerencsével, de annál több vizuális élménnyel.

www.palocpeca.hu

Amit lehetett megtettem

www.palocpeca.hu

A mai egy igazán spontán peca lett, pénteken este még gyomorrontással küzdöttem, ami szombaton csak némileg javult. Ezért nem is készültem vasárnap sehova, sőt még szombaton az időjárás sem volt a legkegyesebb.

Aki horgászik az tudja, hogy milyen érzéssel telítődik az ember mikor vasárnap egy csodás napsütéses "reggelre" ébred ( nyolc óra ). Mit volt mit tenni, összeszedtem magam és nyomás horgászni. Ma nap Mátraszele és Jánosaknak között elterülő Mizserfai-víztározó volt a célpont, a köznyelvben csak szelei vagy acélgyári tónak hívják. Ez a víz ahol én tag vagyok. Egy gyönyörű 12ha-os bányató amit a Zagyva táplál, a víz jellegéből adódóan teljesen kiszámíthatatlan, hogy fog-e az ember halat vagy sem. Mikor azt hinné. hogy nagyon fog menni akkor kapás nélkül is megúszhatja, viszont mikor sehol nem fognak semmit akkor itt nem tud két bottal horgászni mert a kapások egymást érik.

A hírek gyorsan terjedtek, pénteken a szénmezőn ( Zagyva befolyónál sekély rész ) nagyon ment a hal, de szombatra lejjebb hagyott köszönhető az idő változásnak. Mikor elindultam, tudtam, hogy a sekély részen egymást fogják érni a horgászok, ezért nem is bíztam nagy szerencsében, de azért próbáljuk meg.

Mikor kiértem az első horgásznál érdeklődtem, hogy mizújság a halakkal, de nem volt valami feldobott hangulatban és elmondása szerint a szénmező is áll. Nem csüggedtem, 6-7 állással följebb mentem, kipakoltam etetőanyagot kevertem, majd nekiálltam vizet mérni 

Muszáj volt megtalálni a legsekélyebb részt, mivel a víz hőmérséklete koránt sem volt mondható langyosnak sem és ezen a részen alap a 3-5 méteres mélység. Az ötödik dobásra találtam egy 1,5-2 méteres részt, ezt beetettem csaliztam és jöhetett a várakozás.

Már vagy 10 perc eltelt mikor úgy gondoltam, hogy frissítek a csalin és úgyis kiürült már a kosár, de ekkor a jobb oldali boton bemozdult a spicc, majd intenzíven rángatta egy halacska, bevágtam és éreztem, hogy nem ponty, de ha keszeg akkor az a nagyobbik fajtából. Küzdelmes fárasztásra nem kellett számítanom, így gyorsan partra került egy méretes keszeg.

Természetes nem szólaltak meg a fanfárok, hogy nekem legalább sikerült, de nem is vártam. :-) Nem terveztem hosszú pecát ezért nagyon örültem, hogy volt egy gyors kapásom, ezen felbuzdulva még nagyobb lelkesedéssel dobtam vissza a csalimat várva a jó szerencsét, ha már bányatavon vagyunk. Ahogy szokták mondani gyenge kezdés után erős visszaesés következett, a maradék másfél órában sajnos nekem se történt semmi, így másokhoz hasonlóan én is csomagoltam és távoztam, viszont én nem üres kézzel.

www.palocpeca.hu